A magyar társadalmi életben lassan fejlődő múzeumi civil közösségek önszerveződésének eredményeként új típusú társadalmasítás bontakozott ki. Múzeumbaráti körök, egyesületek, alapítványok alakultak, amelyeket példaként: dokumentumaival, tevékenységével együtt mintegy mintát-modellt szolgáltatva honlapunkon is bemutatunk. A múzeumi és muzeális jellegű hálózattal együttműködő öntevékeny közösségek jelentősége és lényege abban áll, hogy többnyire önzetlenül-anyagi ellenszolgáltatás nélkül segítik a múzeumi munkát, képviselik a múzeumok érdekvédelmét, aktívan közreműködnek a muzeális jellegű intézményi hálózat fejlesztésében, szervezésében, a muzeológiai tevékenység társadalmi elismertetésében, de szükségszerűen kontrollt is gyakorolnak az állami irányítású és fenntartású intézmények, szervezetek munkájához kapcsolódóan.

A Magyar Nemzeti Galéria Baráti Köre 2012 szeptemberében indította a 34. évadját. A Kör, több mint három évtizede, 1979-ben alakult. Ez nagy idő egy civil egyesület életében, annál is inkább, mert a Kör több évtizedes aktív működésével, folyamatosan 300-350 fős tagságával, mindig változatlan lelkesedéssel és a magyar képzőművészet iránti elkötelezettséggel állt a Nemzeti Galéria mellett, mint az intézmény társadalmi bázisa.

II. nemzetközi tavaszváró plein air tábor

Miskolc, 2010. március 12. (péntek) – 14. (vasárnap)

GODA GERTRUD: MISKOLCI PLEIN AIR = TAVASZVÁRÓ KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOR

A Regionális Múzeumbaráti Kör Alapítvány Rajztanár Tagozata 2009 március 20-22 között tavaszváró képzőművészeti alkotótábort szervezett. Ezzel a rendezvénnyel csatlakoztak a Kassa városából kiinduló „plein air hétvégékhez”, melyeknek az évek során a helybeliek már több alkalommal vendégei voltak. Így volt alkalmuk Szlovákia és Lengyelország festőien szép településeinek képi megörökítésére. A sokszor 48 óránál is kevesebb idő alatt a hely szellemének jellegzetességeire koncentrálnak, s a látvány teremtette első benyomást igyekeznek alkotásaikban visszaadni. Ez történt most Miskolcon is. A megérkezés délutánján – mint rendesen – a vendéglátókkal közösen felfedeztük magunknak a várost, – s azt kell mondani – bizony mi miskolciak is rácsodálkoztunk mennyire élhető, látogatható, festhető már az a környezet, amiben a hétköznapok rohanása közben nincs időnk körül nézni ! Az Avas gondozott és biztonságos, ami legalább olyan fontos, mint a kilátás szépsége. Lengyel vendégeinket megihlette a szép gótikus templom műemléki temetője, a fűrészelt dísszel ékeskedő pincegádorok, a jellegzetes, sokszor meseszerű hangulatot árasztó romantikus építmények. A Sötét kapu, a Rákóczi utca felújított ódon házai köszönnek vissza legtöbbször kassai kollegáink munkáiról jól felismerve e rövid idő alatt is az emblematikus helyszíneket. Természetesen a főutca, a színház árkádsorával, a Városház tér szép platánsorával is megörökítésre került. A tábor sok szempontból sikeres volt. Leginkább azért, mert például a több, mint 100 éve épült kálvária elsőként jelenik meg modern, 21. századi megfogalmazásban műalkotásként! Minden túlzás nélkül mondhatjuk: az a tény, hogy az alig néhány éve elkészült Szinva terasz is mint új látványossága a városnak felfedeztetett már önmagában is eredmény lenne nem beszélve annak magas képzőművészeti megragadásáról! A kilenc külföldi és ugyanannyi magyar festő többszörös közös korrekturának, vitának vetette alá munkáját, s a legjobb alkotásait a szervezők számára felajánlották, s így közel 40 kiemelkedő modern műalkotással gyarapodott a Herman Ottó Múzeum városképet gyűjtő képzőművészeti egysége. Még ebben a tavaszváró időszakban szeretnénk, ha megrendezhetnénk kiállításunkat, ahol a várost jól ismerő látogatók szavazhatnak majd az általuk legsikeresebbnek tartott, reprodukción is megjelenő műalkotásra.